Ismertető az 1. és a 2.évad közötti történésekről.

Sziasztok. Végre eljött az idő és úgy döntöttünk,hogy folytatjuk a 2. évadot. Reméljük ez is tettszeni fog nektek,esetleg jobban és még több látogatót hoztok nekünk. Az oldal megjelenítése jelenleg 7800-on áll,ahogy én nézem és ezt nem tudjuk elégszer megköszönni nektek,mellesleg a kommentek a részekhez. Nagyon jól esik.Tényleg.:) Készültem egy kis útmutatóval,hogy mindenki tisztában legyen avval,hogy mi történt az 1. és a 2. évad között. Hogy miért? Azért mert Nina híressé válását és azt,hogy otthon mi történik nem szándékozunk részekbe írni. Túl sokáig tartana és a 2. évad megírásra sem kerülne, mivel nagyon közel van az iskola kezdés. Szerény személyem koleszos lesz és így kevesebb időm lesz részeket írni.Szóval igyekszünk.:)

-Na akkor miután Nina váratlanul elmegy és Mabel és Harry találkoznak Nina házában a bánattól és meggondolatlanságtól vezérelve összemelegednek.Louis bár továbbra is zaklatja Mabelt már Harryvel van együtt. Ők azt hiszik,hogy szeretik egymást,de csak Ninát próbálják pótolni. Ez amolyan hiány érzet. Nina sokat gondol a volt barátaira és hiányoznak neki,de Cherel nagyon jól megvannak és úgy gondolja,hogy egy új legjobb barátnőre tett szert.

Kis tájékoztató: Az oldal desingje megújult és mellesleg a szereplők új képeket kaptak.

12.rész ~ ÉVADZÁRÓ

                    ~Nina Williams szemszöge~

  -Nem minden történik mindig úgy az életünkben,ahogy azt mi szeretnénk. Mindig lesznek olyan pillanatok, mikor összezavarodsz, nem tudod hol áll a fejed és észreveszed,hogy nem ugyanaz az ember vagy. Észreveszed,hogy megváltoztál és azt is,hogy szerelmes vagy és a másik is viszont szeret. De mindig van ami közétek áll,esetleg te nem tudod eldönteni mit akarsz. A legtöbb ember boldogan él és tudja mit akar. Van biztos jövője és mindene megvan amit szeretne. De én más vagyok. Szerelmes vagyok,de nem vagyok vele, mert feltettem a szerelmünket a barátságért. De ahogy most állunk még barátok sem vagyunk. Viszont eldöntöttem mit is akarok az élettől. A barátaimat elhagytam és most egy taxiban ülök az új otthonom felé. Cher szerzett nekem egy csodás lakást a város másik végén és 2 nap múlva a közös klipünkön is elkezdünk majd dolgozni. Sosem gondoltam volna,hogy idáig eljutok,sőt még azt sem,hogy az egyik kedvencemmel is meg tudtam ismerkedni. Jól haladok a tökéletes élet felé,csak a legnagyobb gond az,hogy nem tudom soha elfelejtenem a régi életem sőt,minél jobban próbálom,annál jobban nem megy. Annyi mindenen kattog az agyam. De azt viszont tudom,hogy új életet akarok kezdeni. És végül megérkeztünk Cher-el az új házamhoz. Egész úton nem is szóltunk egymáshoz,csak bámultam ki a sötétített ablakú autóból,ami szintén az enyém lesz a költözés után. Annyi mindenért hálás lehetnék Cher-nek. Már elkezdtem a köszönöm osztogatását,de sajnos rám lett parancsolva.
-Megérkeztünk.-szólt meg hosszabb csend után
-Gyönyörű.-avval egy halvány mosolyt varázsoltam komor arcomra.
-Gyere pakoljuk ki a cuccaid,aztán mehetünk ruhákat vásárolni. Ha híres akarsz lenni,sok kell.-majd elröhögte a végét.
Igazából nagyon szuper ha,sok ruhája van az embernek,meg ha híres,de valahogy már most úgy érzem,hogy nem fogom tudni rendesen bírni. Ki tudja,lehet nem is lesznek rajongóim,vagy besokallnék a sok fotóstól. Bele sem merek gondolni,hogy mi lesz. Még az sem biztos,hogy lesz lemezem. Áhh. mit aggódok én ezen,mikor olyan könnyen megy az élet. A francokat, ha olyan könnyen menne,már régen nem itt tartanék. Vagyis,ez a része könnyen megy,de ami ez előtt volt,az borzalom. Hiszen szüleim sincsenek. És a végére marad az,hogy megjön az eszem?
-Jössz már?-kérdezte nagy mosollyal az arcán
-Persze,csak lesokkolt a látvány.-és elindultam az újdonsült házamba.Amikor beköltöztem,egyszerűen elkápráztatott az összhatás. Gyönyörűek a bútorok és csodásan van berendezve. Ez egyszerűen fantasztikus. Mostmár tudom,hogy az életem új fordulatot vett és már nincs vissza út.  

~ Mabel Worst ~

  Pár percig csak magatehetetlenül zokogtam a padlón, az ajtónak támaszkodva, miközben kiskutyám nyugtatásképpen az orrát a kezemhez érintette. Ilyenkor van olyan érzésem, hogy legszívesebben elfutnék a világ elől. El kell mondanom valakinek. Tanácsot kell kérnem valakitől, ez nem maradhat így. Nina.

  Felpattantam a földről, hátradobtam a hajamat, a fürdőbe siettem, hogy lemossam a fekete festéket, ami az arcomra kenődött, majd megsimítottam Shiver fejét, kiléptem a házból és bezártam magam után az ajtót. Gyorsan megtettem azt a pár lépcsőfokot, átugrottam a kerítéskapun és egyenesen Nina háza felé mentem.

  Zsebre vágott kézzel sétáltam, miközben a betonjárdát fixíroztam és mélyen elmerültem a gondolataimban. Az emberekben van az a bizonyos ösztön, hogy jobb szeretik, ha a szívük szabad. Mert ha a szívünk szabad, nem tud minket senki befolyásolni, mi is szabadok vagyunk. A rabság a legrosszabb dolog a világon. A tudatában lenni annak, hogy egy bizonyos valaki megmondja, hogy mit tegyél, hogy az övé vagy. Az övé…

  A lábaim remegni kezdtek, ahogy Louisra gondoltam. Ezt soha nem néztem volna ki belőle. Olyan durva volt, mint eddig még soha. Vajon tényleg ez lenne az igazi énje? Vagy csak dühös volt, mert flörtölt velem egy másik srác? De miért lennék attól az övé, hogy lefeküdtünk? Végül is, nagyjából igaza van. Azt mondtam neki, hogy mindennél jobban akarom. És ez valóban így volt. Akartam őt, vágytam rá, úgy mint eddig senki másra. De most…

  Nina háza előtt megállva abbahagytam a gondolkozást és kinyitottam a kaput. Felsétáltam a tornácra és bekopogtam az ajtón. Amikor két ismétlés után sem kaptam semmiféle választ egyszerűen lenyomtam a kilincset és beléptem a lakásba. Az előszobai fogas üres volt, sem egy kabát, sem egy cipő nem volt sehol. Zavartan, bizonytalan léptekkel haladtam tovább, egyenesen a konyhába. És mivel ott sem találtam senkit és semmit visszamentem a folyosóra.

- Nina? Itthon vagy? – kérdeztem hangosan, a hangom remegett.

  Léptek zaját hallottam a nappali felől, majd hamarosan egy férfi alakja jelent meg előttem. Természetesen rögtön tudtam, hogy ki az és furcsának véltem, hogy őt itt találom.

- Harry? Hol van Nina?
- Elment – mondta mély, fáradt, reszelős hangján melyből most úgy áradt a fájdalom, mint egy hideg őszi esőfelhőből a vízcseppek.

11.rész~

       ~Nina Williams szemszöge~


-Azt sem tudom merre áll a fejem. Itt sétálok London utcáin a Starbuck's-ba tarva. Készülök,hogy életem egyik példaképével beszélgethessek. Azt hittem,sosem találkozom semmilyen hírességgel, nem,hogy még beszélgetni is leálljak vele. Nagyon izgatott vagyok,hogy miről szeretne velem beszélni. Lassacskán oda értem a nem túl messze fekvő Starbuck's-ba. Amint beléptem,szemügyre vettem a kávéző minden szegletét,de sehol nem láttam Chert és kicsit rosszul éreztem magam,lehet meg gondolta magát? Vagy esetleg dolga akadt? Biztosan hívtak volna telefonon,hogyha ilyesmi történt volna,így nem ettem tovább az ideget emiatt. Biztosan jól fogjuk el ölteni az időnket. Bár, nem tudom, mennyire lehet itt elütni az időt a kávézáson,vagy egyéb italozáson kívül,de kíváncsian várom a fejleményeket. Hírtelen egy gyengéd kéz ragadta meg csuklóm és maga felé fordított.
-Szia. Biztosan te vagy Nina. Én Cher vagyok.-üdvözölt kedvesen
-Szia. Így van és nem kell bemutatkoznod,rajongód vagyok.-próbáltam vele barátságosan viselkedni
-Akkor gyere, üljünk le. Béreltem egy eldugott helyet,hogy ne tudjon senki se zavarni minket. Remélem nem bánod.-közvetlen volt és aranyos,azt hittem minden sztár el van szállva és önző. Úgy látszik félre ismertem Cher-t. Evvel a gondolatommal máris egy eldugottam helyre mentünk és csodálatosan volt megterítve. Biztosan sokat fizethetett ezért a pazar vendéglátásért. Egy perc kínos csend után megtörte ezt a furcsaságot és beszélni kezdett,vagyis inkább egyből rá tért a lényegre.
-Tudod nem várom el,hogy a legjobb barátnők legyünk,vagy esetleg csak simán barátnők legyünk. Viszont van egy ajánlatom.-előbb említettem ,rátért a lényegre.
-Kíváncsian hallgatom.-mosolyodtam rá
-Na arról lenne szó,hogy végig néztem az összes videódat a videómegosztón pár híres barátommal és mindegyikünket nagyon elnyerte a hangod. Igazi sztár alkat vagy. Nagyon szeretnénk,ha bekerülnél a zenei iparba. Csinálnál velünk egy közös kisalbumot,aztán esetleg önálló albumod is lehetne. Na mit szólsz? -húzódott egyre szélesebb vigyor az arácra.
Ez nagyon elgondolkodtatott,hiszen most akartam új életet kezdeni,máshol,majd aztán visszatérni a régihez. Most meg felajánl egy ilyen lehetőséget? Szuper lenne,kivéve pedig azt,hogy Harryék meglátnának a TV-ben. De amit ez az élet művel velem az kibírhatatlan. Nincsenek szüleim s bár saját lábamra álltam,mégis van ami visszahúz. Azok pedig az érzések. Hogy miért? Ki tudna úgy élni,hogy a legjobb barátnői távolodnak tőle? Amy-vel hetente ha egyszer találkozok,akkor is az óránkorn? Most meg főleg nem tudok vele. Mabellel meg alig ha beszélek. Ez kész katasztrófa. És tudom,hogy ez nem csak az ő hibájuk,mert a legtöbb időm Harryvel töltöm,de ugyan?.. Bevallom,szerelmes vagyok. Viszont Harryt se értem. Egyik percben szeret,másik percben összejön mással. Férfi logika..de a női se valami tökéletes. Most jött el az idő,hogy teljesen talpra álljak és semmi gondom se legyen az életemben. Talán megismerkedek egy csodálatos fiúval és lehet vele köt össze a sors,vagy aztán még csak Harrynél ragadok le, annak pedig sok esélyét nem látom. Végül pár perces gondolkodásom után megszólaltam.
-Elvállalom.-mosolyodtam.
-Akkor cseréljünk számot és megbeszélünk mindent.-majd elővette a telefonját.
-Lenne még valami. Én a mostani házamból szeretnék elköltözni,egy másik helyre. London másik részébe ettől a háztól,ha lehet..-próbáltam kedves lenni vele
-Megoldjuk..-mosolygott még mindíg kedvesen
Elrendeztük a telefonszámot,majd rohantam hazafele a csomagjaimért. Mikor beléptem a bejárati ajtón Harry fogadott a bőröndjeimmel a kezében.
-Ez mégis mi a fene?- kérdezte idegesen majd a haját igazította a hejére és a száját harapdálta. Ilyenkor olyan dögös. Nem veszthetem el a fejem.
-Elutazom a családtagjaimhoz pár hétre.-próbáltam hazudni
-Nina,nincsenek rokonaid,és üresre pakoltad a fürdőt? Hüjének nézel?- egyre idegesebb lett.
-Jólvan. El akarok menni innen. Én ezt nem bírom.-vallottam be neki az igazságot. És,ahogy terveztem,hogy el megyek titokban,úgy nem sikerült,bár akartam,hogy ne derüljön ki,mégis jól esik a törődése.
-Nina,mit nem bírsz?- kérdezte már lágy hangon.Lassan elsétáltam a kanapéig és leültem,majd ő is odajött és szorosan mellém ült.
-Annyi minden történt ebben a pár hónapban,hogy felfogni nem tudom és olyan rossz érzés így,hogy minden egyszerre rám zúdul. Én ezt nem birom.-már a sírás határán álltam. Ekkor Harry ajkait az enyémen éreztem,Ajkaimba suttogta:
-Én örökké itt vagyok veled.-ezután visszacsókoltam,de rájöttem hiba volt és elhúzódtam,felálltam és hibámra ordítani kezdtem vele.
-Te nem érted,hogy ez nem hiányzik nekem?-majd felkaptam a bőröndjeimet nagy nehezen,majd bepakoltam a kocsimba és elhúztam a csíkot. Harry szaladt utánam és próbált mentegetőzni,mint mindíg,de a dühtől nem hallottam miket mondott,esetleg a fejemhez vágott. A kulcsot odavágtam hozzá és elviharoztam ,majd egy meszebb elterülő szállodánál vettem ki egy hétre szállást. Esküszöm Harry még tönkretesz. 

~ Mabel Worst ~

- Bizony ám. Megőrülök érted, Édesem – vigyorog szélesen, közelebb lép és egy hajtincset a fülem mögé tűr, de ellököm a kezét
- Mrs. Tomlinson? Normális vagy? Még járni se járnék veled soha, nemhogy összeházasodni.
- Pedig hamarosan az lesz Drága.
- Ne becézgess, Mabelnek hívnak.
- Rendben, Mabel – sóhajt fel – Szóval… Hol is tartottunk? – újra közelebb lépett, egyik kezét arcomra simított és már majdnem megcsókolt, amikor hátráltam
- Hagyj engem békén, világos? Cigit akartam venni. És a pénztáros srácot is leosztottad. Megtudhatom miért?
- Mert a cigivel csak magadat roncsolod és te csak az enyém vagy, világos?
- Majd azt pont te fogod megmondani…
- Igen, én. Mert sokkal erősebb vagyok nálad – újra közelebb jön, és most már esélyem sincs hátrálni, mert a hátam a hideg téglafalnak ütközik
- Hagyj békén.

  Ő nem mondott semmit, nem hátrált. Egyik kezét vállamra simította, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Bár legszívesebben visszacsókoltam volna, nem tettem meg. Erős maradtam. Kicsit ideges lett, durvábban csókolt. Én nem reagáltam, csak nyitott szemmel tűrtem. Egyik kezével végigsimított az oldalamon, majd fenekemhez érve erősen belemarkolt. Amikor erre sem reagáltam, elszakadt ajkaimtól, homlokát enyémnek döntötte, testét szorosan enyémnek nyomta, így közé és a fal közé szorultam.

- Jegyezd meg, jól amit most mondok. Attól a pillanattól kezdve, hogy odaadtad nekem magad, az enyém vagy. Az én tulajdonom vagy, érted? – nézett mélyen a szemembe, a hangjában volt valami, amitől megijedtem… valami… valami fenyegető
- L-Louis… Ez… Ez nem így működik – a hangom jobban remegett, mint gondoltam
- De, igenis így működik. Az van, amit én mondok, megértetted?
- De… - kezdtem halkan
- Megértetted? – emelte fel a hangját

  Én csak nagyot nyeltem és bólintottam. Eltávolodott tőlem, majd egy „még látjuk egymást” után elsétált. A szívem hevesen dobogott, a térdem remegett. Megfogtam Shiver pórázát és hazafelé indultam. Drága kiskutyám szorosan mellettem gyalogolt, néha-néha kék szemeit rám meresztette, mintha érezné, hogy valami baj van. Gyorsítottam a lépteimet, mert tudtam a sírógörcs hamarosan kitör belőlem. A mellettem elhaladó emberek ebből semmit nem észleltek, hiszen ők nem tudhatják, mi játszódik le bennem, hacsak nem rendelkeznek telepatikus képességekkel és nem látnak bele a fejembe.

  Hamarosan hazaértem, villámgyorsan bementem a házba, bezártam az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam a földre. A hideg csempe szinte lefagyasztotta felhevült bőrömet, hátamat törte a kemény tölgyfaajtó, de nem érdekelt. A könnyek hamarosan ellepték a szemem, majd szép lassan végigcsordogáltak arcomon, mígnem lehullottak a padlóra. Az a bizonyos érzés mardosta a szívemet, amelyik akkor tör az emberre, ha tudja, innen már nincs visszaút. A saját magad által ásott gödörből sehogyan sem tudsz kimászni, csak kétségbeesetten kiáltozol a mélyből. Mindaddig, amíg valaki meg nem hallja a segélykiáltásod.

2.évad

Sziasztok. 3-an maradtunk ebből a sok blog íróból és szerintem ez nagy szó,hogy idáig eljutottunk és ennyi látogatottságot és kommentet kaptunk ez alatt a kis idő alatt és még csak a 10.fejezetnél tartunk. Most az egyik szerkesztőnk nyárig szünetel ugyanis fontos neki az iskola és tanul,szóval ketten írogatjuk lassacskán a részeket. Azt vettük észre,hogy a legutóbbi részhez,ami mellesleg szerintem a legjobban sikerült,ahhoz kaptunk kapásból 1 kommentet,ami igen csak szomorú,de reméljük a héten ennél többet kapunk. Mellesleg belekezdtünk a 11.rész megírásába is,aminek a fele már készen is van. Viszont a cím az is elárulja,hogy hamarosan itt a 2.évad. Eggyenlőre annyit mondhatunk,hogy a 13.részt még megírjuk az 1.évadban után jön az új. Abban pedig még nem tudjuk,hogy hány rész lesz,viszont teljesen új fordulat következik,ami izgalmas lesz és reméljük már nagyon várjátok. Emellett a szereplők megújulnak. Mármint csak a képük,és új kinézeten dolgozunk és sokkal kifinomultabbak lesznek a menük és a részek is.

üdv:Szerkesztők Xoxo

10.rész ~

        ~Nina Williams szemszöge~

"De amint feltpászkodtam hívott valaki. Ismeretlen szám volt..gondoltam felveszem... "


Odasétáltam a telefonomhoz és nagy habozással felvettem.Először azthittem valaki zaklatni aksar,aztán mikor Dami Heart Attack című számának utolsó sorait játszotta a telefonom felkaptam a telefont és félve beleszóltam.
-Haló? Itt Nina Williams.
-Jó napot kívánok! Én Cher Lloyd menedzsere vagyok és azért keresem önt,mert Cher látta a youtube.com-ra feltöltött videódat és szeretne veled személyesen is találkozni.- szólt bele az udvaris koma én pedig gyorsan leültem az ágyra mielőtt elestem volna.Csak halllgattam és hallgattam. A koma a telefonba beszélt,de én még mindíg bámultam a lila színű szobám falát lesokkolódva.
-Elnézést..hall engem?-kérdezte már kicsit ideges hangnemben a férfi a vonal másik végéből.
-Elnézést..kérem folytassa.-próbáltam udvariasan beszélgetni vele.
-Szóval,arról lenne szó,hogy nagyon megtettszett a hangja az énekesnőnek és szeretne önnel személyesen találkozni. A részletekről majd maguk beszélnek.-hadarta el gyorsan. Ezután még váltottunk pár szót,majd lediktálta a találkozás helyét,idejét és megszakadt a hívás. Azt sem tudtam hírtelen,hogy mit kezdjek magammal. Eléggé hírtelen jött ez a hívás és fogalmam sem volt arról,hogy,hogyan szerezték meg a számom,de ez most mellékes. A másik dolog pedig,hogy tegnap mondtam fel és,ha még ezt is elmesélném Mabeléknek,akkor még nagyobb lenne a veszekedés. Úgy döntöttem eltűnök egy időre és látni nem fognak. A csapat többi tagjával tartani fogom a kapcsolatot,de úgy gondolom csak azokkal,akik képesek titokban tartani utazásomat. Egy kis időre szükségem van,hogy a sok stresszt kiheverjem és újra talpra álljak,hogy elfelejtsem Harryt örökre és,hogy valaki mással összejöjjön. Tudom,hogy evvel megbántom a többieket,de nem akarok az a szende kislány lenni,aki mindenki előtt jó és bánthatják bármilyen sértő szóval is. Igaz tavaly még eleven voltam,de a haverjaim sem a régiek már. Nem tudok velük sem úgy foglalkozni,sem pedig úgy viselkedni, mint régen. Vagy én változtam,vagy ők. Erre a választ pedig nem tudom. De nem is érdekel. Sokat gondolkodtam a délután folyamán erről és még mindíg folyamatosan kerestek a lányok és Harry is. Egyszer sem vettem fel,de az sms-eket viszont elolvastam. Nem furdal a lelkiismeret furdolás. Most döntöttem el,hogy a leszarom típus leszek és elhúzom a csíkot Londonból egy kis időre. Nem tudom hová utazhatnék,de majd kitalálom. Előbb pedig Cherrel kell találkozzak,lehet valami fontos ügyben keresett fel. Nagy elmálázosmban nekiálltam elpakolni a bőröndjeimbe a ruháimat és a személyes dolgaimat. A fürdőből is összepakoltam. Egyszerűen alig maradt valami a házba a bútórokon kívül. Holnap találkozom Cherrel,utána pedig nekivágok egy nagy kalandnak. 3 bőrönd cuccot kell cipeljek majd magammal,de sebaj nem árt egy kis testmozgás. Mire összeszedtem a cuccaimat beesteledett és iszonyatosan fáradtnak éreztem magam,ezért gyorsan elintéztem a tusolást,majd lefeküdtem aludni. Reggel nagy csörömpölésre riadtam. Valaki a bejárati ajtómat verdeste. Fogalmam sem volt addig az egész fejleményről,míg ki nem nyitottam az ajtót. Nem tudom,milyen fejet vághattam,de nagyon meg voltam rémülve. Harry részegen feküdt az ajtóban és folyton a nevemet hajtogatta.
-Nina..Nina..-hiper lassúsággal ejtette ki puha száján rövidke nevemet. Kétségbe voltam esve. Miért rugott be? És miért pont ide jött?
-Harry...Harry..mi a fészkes fenét keresel te itt?-próbáltam felkapni a padlórol,ami nem igazán sikerült,ugyanis vissza rántott,így hatalmasat estünk. Kicsit megsajdult a térdem az eséstől,de ezek után a karjánál fogva próbáltam húzni poros,piszkos padlómon ami,ha minden jól megy fél évig nem is lesz takarítva. Nagyon lassan be bírtam húrcolni a kanapémra,majd a sártól piszkos ruháit,majd hoztam egy lavrot,vizes ruhát és egy kis vizet. Megitattam vele a vizet,a ruhát a fejére tettem és vártam,hogy öklendezzen. Számításaim szerint tényleg hányni kezdett és még szerencse volt,hogy hoztam lavrot. Elé tartottam s bár undorodtam ettől a szituációtol,mégis tűrtem,hiszen ő csak Harry. Látszólag kicsit jobban érezte magát,így beszélni kezdtem el hozzá.
-Harry,miért csináltad ezt?-kérdeztem tőle halkan.Nem válaszolt csak nyöszörgött. Próbáltam még jobban betakarni,majd leoltottam a lámpákat és felmentem a szobámba. Próbáltam aludni,de gondolkodnom kellett.  Egy szemhunyásniyt sem tudtam aludni,esetleg egy fél órát talán. Abban sem vagyok biztos. Reggel még az ébresztő zajára sem tudtam felkellni,de muszály feltápászkodnom,hiszen délelőtt találkozom Cher-el,közben pedig valahogy Harryt is pátyolgatnom kell. Hosszas ébredésem után a pizsamámban lesétáltam a konyhába,főztem egy jó kora adag kávét ami kettőnknek bőven elég lesz és ráadásul erős is,ami fel is ébreszt rendesen. Lassan iszogattam a kedvenc piros csillagos bögrémből,majd miután kiürült a bögrém tartalma a mosogatógépbe tettem és felcsoszogtam az imádott szobámba amit fél év múlva fogok csak látni. Oda áltam a tegnap előkészített ruhám elé,ami kifejezetten erre a napra lett öszerakva,majd felöltöztem és elvonultam a fürdőszobába. Elvégeztem a szokásos női dolgaimat,majd lerohantam Harryhez.Ekkor volt 10:24. Elkészítettem számára a jól bevált fájdalomcsillapítót. Írtam egy cetlit amit leraktam az asztalra a gyógyszerrel együtt és elhúztam a csíkot otthonról. A bőröndöket előtte elpakoltam,nehogy észrevegyen valamit,amit nem kellene.

~ Mabel Worst ~

  Hétvége. Imádom a hétvégét. Igen, utálok suliba járni, mint ahogy a legtöbb gyerek. De hát ez a mai világban már olyan alap tulajdonság a fiatalok körében. Most a fiatalok alatt a középiskolásokat értem. 

  A kanapén ültem, mellettem Shiver, a kezemben a távirányító. Céltalanul váltogattam a csatornákat, már kezdett fájni a szemem a hirtelen képváltozások miatt. De nem tudott érdekelni semmi, az agyam folyamatosan Louis-n kattogott. Miért gondolok folyton rá? Miért nem tudom kiverni a fejemből? Miért kell nekem ilyen kérdéseken rágódnom? Én nem akarok rá gondolni. Lefeküdtünk és ennyi a történet. Nem lesz még egy ilyen. Soha, de soha, de soha többé. Nem fog kihasználni még egyszer, mert tudom, hogy ezután, ha hagynám, magam tudom, hogy csak az ágyba kellenék neki. Na és annyira hülye azért még én sem vagyok, hogy valakinek az „ágyasa” legyek.

  Megráztam a fejem, hiszen ezt a gondolatmenetet, már vagy tízszer lejátszottam magamban. Kezd elmenni a józan eszem? Eddig hétvégén mindig bulikba jártam vagy elmentem valahova Amyvel és Ninával. Mi történt velem? Nem akarok ilyen lenni. Louis változtatott volna meg? Nem, nem. Az lehetetlen. Rám senki nincs hatással. Főleg nem Ő.

  Amikor már tényleg elegem lett abból, hogy tulajdonképpen magammal beszélgetek, felpattantam és kimentem a konyhába. Körülnéztem, de hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit is akartam itt, így visszamentem a nappaliba és a kis villanykörte felvillant a fejem fölött, mint a rajzfilmekben.

  Az előszobába szaladtam, felkaptam magamra a tornacsukám és már a kezem a kilincsen volt, amikor visszanéztem. Shiver oldalra döntött fejjel figyelt az ajtóból.

- Akarsz te is jönni? – mosolyodtam el

  Erre ő hevesen kezdte csóválni a farkát, odaszaladt hozzám és a kis szekrényhez kezdett tolni a fejével, amiben a pórázt tartom. Nevetve húztam ki a fiókot, kivettem belőle a keresett tárgyat és ráraktam a kiskutyámra. Ezután kinyitottam az ajtót és elindultam a sarki bolt felé. Shiverrel mindig kétszer gyorsabban haladok, mert itt inkább ő sétáltat engem, nem én őt. Sétáltat? Az enyhe kifejezés. Inkább futtat. Amikor végre, valahára odaértünk a bolthoz a pórázt odakötöttem egy tűzcsaphoz és bementem. Egyenesen a pulthoz sétáltam és rámosolyogtam a mögötte lévő srácra. A névtábláján az állt, hogy „Jeremiah”.

- Szia – mosolygott ő is – Miben segíthetek?
- Egy doboz cigit szeretnék.
- Öhm… Én ezt szoktam szívni – vesz le egy kék dobozosat a polcról – Erős. Meggyógyítja a lelket – mosolyog és átnyújtja
- Köszi – mosolygok szélesebben és elveszem a dobozt
- Nem kell fizetni, az én ajándékom.
- Nem, kifizetem. Nem szeretek senkinek tartozni – mosolygok és kihúzom a megfelelő összeget a zsebemből és lerakom a pultra – Majd még látjuk egymást, Jeremiah.
- Csak Jeremy. Megtudhatom, hogy a szép hölgyet hogy hívják?
- Hamarosan Mrs. Tomlinsonnak – szólal meg mögöttem egy hang – Szóval le lehet kopni hapsikám, ő az enyém – éreztem, hogy két kéz a derekamra fonódik, és szorosan magához húz valaki
- Bocs, sajnálom… Én… Nem tudtam, hogy barátod van…
- Megérti. Ezt pedig – veszi ki a kezemből a dobozt – Itt hagyjuk. A pénzt tartsd meg – fogja meg a kezem és kihúz az üzletből
- Louis, megőrültél? – kérdeztem mérgesen

9.rész

Sziasztok. Ihlet hiányunk volt,ezért úgy döntöttünk ez a rész kifejezetten Nina rész lesz,nem lett túl hosszú,de remélem mindenkinek tettszeni fog. Emellett nyitottam egy saját blogot,szeretnék rá jó pár követőt és kommentelőket. Kérlek nézzétek meg :) 
BLOG 


~Nina Williams szemszöge~

Két hete nem beszélünk. Idegesít már. Így a harmadik hét elején odamentem hozzá,bár látszólag el volt foglalva egy másik lány szája tanulmányozásával. Nem zavartatom magam, minek is. Én nem akartam semmit. Mosolyogva odaálltam majd köhintettem eggyet. Harryék felémfordultak a lányban egy kis lenézést vettem észre,de aztán erőltetett magára egy kényszer mosolyt.
-Ohh.Nina nem láttalak. Mit szeretnél?-kérdezte kedvesen mégis egy ki gúnnyal a hangjában.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem tőle még mindíg mosolyogva. Nehogy azt hidje már,hogy engem érdekel az újdonsült barátnője.
-Persze.-csak ennyit válaszolt,majd elindultunk a tanári felé. Ezután elkedztem a mondandómat.
-Kérlek ne szakíts félbe,ha mondjam el az egészet. Na szóval én nagyon sajnálom amik történtek. Én nem akarok haragba lenni és azt sem akarom,hogy rám várj,bár látom túl tetted magad rajtam és ennek örülök,így legalább újra lehetünk legjobb haverok. -majd felé fordultam és kérdeztem tőle valamit.
-Legjobb haverok?-avval széttártam a kezeim,ő megölelt és belesúgta a fülembe.
-Legjobb haverok. Hiányoztál Nina.-majd lassan vége lett az ölelésünknek.
-Starbucks ebédszünetben?-kérdezte Harry
-Felőlem,de nem a barátnőddel kéne ebédelned?-kérdeztem tőle
-Ja,hát ő dolgozni lesz és nem jut ideje ebédszünetre.-magyarázta
-Juhééé..akkor tudjuk a csajok seggét bámulnii..-ordítoztam mint valami idióta,majd elnevettük magunkat. Végre olyan jó Harryvel is tölteni egy kis időt. Annyira hiányzott. Abban is biztos vagyok,hogy én is neki,mert belesúgta a fülembe. Csak felőlem annyi a gondd,hogy nekem az ölelése,az érintése mikor véletlen hozzáér a kezemhez, az illata és az a néhány véletlen csók hiányzik. Talán rosszul döntöttem? Kétleném,mert ha szakítunk nem lehetnénk még barátok,az elég rosszul sülne ki,de ha barátok maradunk az még jó. Nm telt bele sok időbe, oda is értünk a törzshelyünkre, és megint csak tele volt bigékkel és jó pasikkal az üzlet.
-Jobb lett volna,ha ide jövök dolgozni.-gondolkodtam el.
-Mégis miért?- kérdezte
-Tele van jó pasikkal az üzlet.Hát miért?- húztam fel a szemöldököm
-Hát a jó csajokból sincs hiány.-avval a mellette elhaladó hölgy(inkább kurvának öltözött hölgy) fenekét megbámulta. Megszoktam Harrytől. Vele annyira jól tudom érezni magam.Lehet ő lenne a lelki társam. Úgyanúgy isszuk a kávét és a caphuchinot ,ugyanazta fajta fagyit szeretjük. Majdnem ugyanaz a véleményünk pár dologról és,hogy ki ne felejtsük ugyanazokat a meséket és filmeket szeretjük. Akkor ez mit jelenthet? Miután megittuk a magunk kávéját,kifizettük a számlát és elindultunk vissza a suliba.
-Olyan jó,hogy csütörtökönként az 5.-órám lyukas.-sóhajtottam egy nagyot
-Miért nem örülsz neki?-kérdezte
-De igen,mert néha jó a pihenés,de nagyon unatkozok-hajtottam le a fejem.
-Tudod mit? Gyere be tesire. -kérlelt
-Hát jó. Kíváncsi leszek melyik csaj seggét fogod bámulna.-avval nevetni kezdtem. Ő is elmosolyodott. Még gyalogoltunk valamennyit,mielőtt visszaértünk volna a suliba. Bementünk a tanáriba és én készültem a lyukas órámra. Egy csengetést hallottam,ami azt jelentette,hogy kezdődhet a tesi óra. Harryvel elsétáltunk a tornateremhez,majd beléptünk. Senki nem vette figyelembe,hogy bejött a tanár. Tavaly nálam is így volt, sosem érdekelt semmi. Harry beballagot a terem közepébe és elkezdte a tesi óráját,én pedig elfoglaltam a helyem a padon. A 45 perc hamar eltelt,mivel Harry kicsit produkálta magát és ontotta a hülyeségeit.De ideje lenne gondolkodnom. Nem tarthat sokáig ez a barátság dolog,hiszen én tudván tudom,hogy nem csak barátként érzek iránta valamit. Viszont neki már van egy új barátnője,akivel boldog lehet,én meg kereshetek valaki mást. Tudom kicsit lökött vagyok,hogy eddig nem kellett,vagyis kellett..csak nem voltam képes vele összejönni,azért mert nekem fontosabb volt a barátságunkHa ő ezt nem képes felfogni,akkor nem tudok vele mit csinálni,de ha összevesznénk akkor azt egyikünk sem élné túl. Egyszerűen nem tudom,hogy mit tegyek. Én érzem magam szarul nem is ő. Nem tudom,hogx ő néha szokott-e ilyenekn gondolkozni,de a viselkedéséből ítélve nem igazán. Ti mit tennétek ilyen esetben? Szerelmesek vagytok ,de nem akartok vele kapcsolatot,mert tönkretenné a barátságotokat. Ezerszer elmondtam a történetet. Ha összejövünk nem lesz az,hogy együtt bámuljuk a csajok,pasik seggét és nem adunk egymásnak tanácsot,hogy a kiszemeltünket érdemes-e randira hívni. Egyszerűen nagyon szégyenlem magam ,azért,hogy nem tudom eldönteni,hogx mi a helyes. Azt hiszem,hogy meg sem kellett volna ismerkednünk. Nem kellett volna a suliban állást vállalnom..egyszerűen minden az én hibám. Elrontottam az egész életem,nem fogom tudni elfelejteni.
..................................................................................

Vége lett az órának én egyből mentem a tanáriba össszepakolni a cucaimat és próbáltam a lehető eghamarabb elhúzni a csíkot,de ahogy minden tervem romba dől,így ez is. Csak nem tudom,hogy mit csináltam,hogy így kelljen vernie az istennek. Egyszerűen nem értem mit vétkeztem.
-Héé..héé Nina várj. -szólongatott utánam Harry
-Mondd gyorsan.-fordultam meg evvel
-Nem lenne kedved ma Starbucksba menni?-invitált meg egy kávéra
-Bocsi ma nem.-flegmáztam vele,de ő semmiről nem tehet. Értetlen fejet vágott én meg próbáltam mentegetőzni.
-Jajj..sajnálom, csak hírtelen elment a kedvem. Ugye nem haragszor a kis flegmaságom miatt?-kérdeztem őt kétségbeesetten.
-Semmi gond..látom nem vagy toppon...na mindegy,majd ütközünk.-evvel megfordult és elhúzta a csíkot és én is így tettem.Hazafelé felhívtam az igazgatót,hogy pár nap szabit kérek és Amyt és Mabelt is. Ezt a pár nap szabit arra szentelem,hogy próbáljak a street dance csapattal. Teljesen elhanyagoltam őket az utóbbi időkben,amikor csak lehetett csak Harryvel foglalkoztam és káromra is vállt.
.................................................................................................
~Délutáni próba~

Otthon átöltöztem és elindultam a próbára. Imádok táncolni. Ezt megunni nem lehet és azt sem unom meg,hogy a street danceről áradozhassak. Ímádom...a Hardcore a családom. Annyira boldog voltam ezen a délutánon,és senki sem ronthatta el a kedvem. Amikor a próbateremhez értem,nagy zene-bona fogadott.Mindenki táncolt és jól érezte magát,így én is beszálltam. Rég volt ilyen jó napom,mikor nem kellett semmin sem aggódjak. Ilyenkor mindíg azt érzem,hogy ők tényleg kiállnak mellettem s mindíg is létezni fog a Hardcore,de ez csak egy tini tánc csapat és senki nem fog itt brake-lni 30 évesen mikor már mindenkinek családja,gyerekei lesznek. A többségnek. Amikor ezen elgondolkodtam,hogy szétoszlunk majd, meg,hogy család. Én 23 éves koromban szerettem volna gyerekeket. Erre még pasim sincs. 18 vagyok az isten szerelmére. 5 év múlva már gyerekeket akarok,mikor pasim sincs? Nina te elcseszett vagy. Minimum 1 és fél év után összeköltöznék a pasimmal,majd ahogy én elképzelem a 3. évfordulónkon megkéri a kezem ,egy évre rá hozzámegyek feleségül és után leszek állapotos. Szép álom,ami nem egy hamar fog bekövetkezni,pedig igazán tehetnék valamit az érdekébe. Na jól elcseszted a dolgokat Nina. Eddig nem kellett neked Harry,erre most itt nyafogsz miatta? Légy erős.-gondolkodtam magaban. Ezután a gondolatamiban arról is szó esett,hogy minek tanítok,mikor itt a street dance. Lehet délelőtt unatkoznék,de el tudnám ütni az időt. Ha el akarnám felejteni Harryt,akkor elmennék randizni vagy összetakarítanék otthon,és egy 18 éves lányhoz illő dekorációkat raknék fel. Beávásárolnék. És nekem amúgy sem megy a tanítás,inkább elmennék egy étterembe dolgozni,de még az is felmerülhet,hogy egy életreszóló lehetőséget kapok és valami szuper helyen táncolhatnék. Akkor viszont nem lenne szívem itt hagyni a Hardcore-t.Ilyenkor annyira rossz érzés fog el,mikor ilyesmiken gondolkodok,mikor ilyesmiken gondolkodni full természetes,csak valahogy lelkiismeretfurdalásom lesz tőle. De döntöttem..azthiszem kilépek a munkahelyemről.Félre hívtam a lányokat és elmondtam nekik mindent.
-Na szóval lányok. Én felmondok a suliban.-kezdtem volna magyarázni,erre elkezdtek veszekedni velem
-Miért?Azthiszed kiléphetsz? Miért nem tudsz boldog lenni?-kérdésekkel zaklattak
-Lányok, nyugi. Az a helyzet,hogy nem nekem való ez a tanárosdi,inkább elmegyek egy gyorsétterembe dolgozni és amúgy sem bírnám sokáig Harryvel egy légtérbe, és itt nem arról van szó,hogy összevesztünk,mert nem,csak én kezdek besokallni ettől az egész dologtól.-magyaráztam nekik.
De a lányok próbáltak leplezni előttem valamit,láttam,hogy a hátam mögé tekintgetnek és hátra néztem Harry állt ott és kicsit dühös volt. Elindultam felé,de ő eltávolodott tőlem és próbált kijutni az épületből.
-Harry várj..!-kiabáltam utána
-Nina mégis mit várjak?-fordult meg
-Harry nem értem, mi a bajod?-kérdeztem tőle
-Nina, elmondjam? Az a bajom,hogy még pár hete azt mondod,hogy nem müködne,most meg itt sóhajtozol,hogy szerelmes vagy. Beszéltem Mabellel és mondta,hogy magad alatt vagy. A másik pedig,hogy fel akarsz mondani? Nem gondolod,hogy akkor elve ide se kellett volna jönni az iskolába? Így csak felforgatod az órarendeket.-ordítozott velem. Engem már a sírás kerülgetett és ki is tört belőlem. Azonnal hazarohantam,nem tudtam mit tenni leborultam az ágyamra és zokogtam. Többször hívott Amy,Mabel gondolom azért nem, mert fél,hogy össze veszek vele,mikor igaz járt a szája,de ezen nem vesznék össze vele. Ami a legfurcsább volt az egészben,hogy Harry 97-er hívott és mellé 24 sms-t is írt. Nem érdekelt tárcsáztam az igazgatóurat és felmondtam. Most nem ecsetelgetném,hogy milyen kínos párbeszédet folytattunk,mert azt nem részletezném.Miután kisírtam magamból mindent, úgydöntöttem elmegyek veszek egy jó hosszú forrófürdőt. Nem tudom mennyit időzhettem ott,de elég kényelmesen éreztem magam és megnyugtató volt. Lemostam a sminkemet,majd pizsamába öltöztem.Kotorásztam a szobámban és megtaláltam a gitárom amit rég nem használtamElkezdtem gyakorolni és énekelgettem is hozzá. Mivel unatkoztam,úgy döntöttem felveszem videóra. Szuperül sikerült, már kiskoromban is szerettem volna énekes lenni,de egy idő után a tánchoz jobban húzódtam. Hírtelen felindulásból feltöltöttem a youtube.com-ra és vártam. 2 óra hosszán keresztül senki nem lájkolt,kommentelt és a nézettség száma se nőtt sokat. Csak 50 körül nézték meg,unalmamban lementem kajálni és ittam egy bögre jó forró tet. Filmet nézni volt kedvem így leültem tv-zni. Mikor vége lett a filmnek eszembe jutott,hogy én mit hagytam félbe. Felmentem és megnéztem,hogy hányan nézték meg. Közel 5000 látogató volt eddig és jöttek a kommentek,hogy gyönyörű hangom van,mellesleg rakhatnék fel több videót is. Eldöntöttem,hogy amikor a szabadidőm engedi gyakorolni fogok és rakok fel videókat. Sok ilyen videót nézhettem az éjjel,mert reggel a laptopommal az ölemben keltem fel. Kicsit se néztem ki valami értelmesen.De amint feltpászkodtam hívott valaki. Ismeretlen szám volt..gondoltam felveszem... 

Közlemény

Sziasztok. Nemsokára kész az új rész,ha minden jól megy akkor ma fel is rakom,de addig kérlek olvassátok a másik blogom és kommenteljetek :)
http://angelofdarkness-1d.blogspot.hu/